Hazudjunk lápot, avagy az emberi gátlástalanság története!
Internetes web oldalakon a közelmúltban megjelent egy hír, amely felkeltette az érdeklődésemet. 2009. november 24-i dátummal az aláírók tiltakoztak a természeti és környezeti értékek semmibe vétele, a törvény kijátszása, lakóhelyük elsilányítása ellen. Felhívták a figyelmet arra, hogy a lápok a törvény erejénél fogva védettek, elpusztításuk természetkárosítás büntettének minősül. Követelték, hogy vizsgálják ki a törvénysértő és korrupció gyanúját felvető eljárás lefolyását, a felelősöket állítsák bíróság elé.
Ötven éve ismerem a területet, már gyerekkoromban is sokszor jártam arra, rokonaimnak volt itt földje, de a megjelent képekről nem ismertem rá. Gyerekkoromban ezen a részen szántóföldi művelés volt, de a talaj rossz minősége miatt a téeszes időszakban felhagytak a műveléssel és birákkat legeltettek rajta.
A terület mellett a tsz tőzegbányászatot folytatott, a kibányászott gödrökben feljött a víz, csodálatos élővilág alakult ki, ahová gyerekként nagyon szerettünk kijárni. Ennek azonban sajnos vége lett, ugyanis a 70-es években megjelentek a horgászok és ezt a csodálatos tőzeges, lápos területet birtokba vették, a benne lévő lápi kultúrát megsemmisítették. Először azt hittem, hogy a web oldalakon megjelent hír a horgászokról szól és végre valakik megleckéztetik őket.
Kimentem a helyszínre és akkor láttam, hogy tévedtem, nem róluk szól ez a történet. Ezért úgy döntöttem tájékozódom kik a felhívás aláírói. Megdöbbenéssel láttam, hogy a MÁV Sporthorgász Egyesület is szerepel köztük, akik tönkre tették a Dunakeszi tőzegtavak közel 40 ha-os területét. Emiatti felháborodásomban elhatároztam utána nézek ennek az ügynek, és a vizsgálódás során nagyon érdekes dolgok jutottak a tudomásomra.
Kertész Károly a felhívás első aláírója a Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítvány elnöke, nem más, mint a Dunakeszi Sporthorgász Egyesület elnöke, a tőzeg lápos területet megsemmisítő társaság vezetője, aki most elhivatott természetvédőnek adja ki magát. Ekkor már gondoltam, hogy valami bűzlik ebben az ügyben.
Tájékozódtam a hatóságoknál, a tulajdonosoknál, a horgászoktól és így összeállt a történet arról, hogyan lehet gátlástalanul a hatóság szemet hunyása mellett lápos területet büntetlenül tönkre tenni, majd a hatóságok segítségével elárasztatni a mellette lévő területet, hogy környezetvédőként megjelenve kezdeményezzék láppá nyilávnítását, annak érdekében, hogy a horgásztavak közelében ne létesülhessen semmilyen beruházás.
Lássuk a történetet részleteiben:
A tőzegtavak és környezete a gödi Dunamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tulajdonában volt. A hatvanas, hetvenes években mindennemű engedély nélkül a tőzegtavak partjára hétvégi házakat építettek annak ellenére, hogy ezen a területen nem volt sem ivóvíz, sem csatorna, sem villamos energia ellátás.
A szövetkezet későbbi elnöke a 80-as évek elején szabadulni akart az engedély nélkül magán személyek által birtokolt területtől, a szabálytalan építkezésektől, ezért az egész területet az akkori Dunakeszi Tanács VB kezelésébe adta, amelynek vezetői közül többeknek volt a területen engedély nélkül épített hétvégi háza.
Ettől kezdve felgyorsult a tőzegtavak természetes környezetének tönkretétele. A tőzeg tavakat és a partját kikotorták, majd a kikotort tőzeget a szomszédos ingatlan területén helyezték el. A horgászok a hétvégi házaik körül használt területet bekerítették, majd a telkek vonalában utakat, utcákat alakítottak ki. Ezzel a durva környezetkárosítással senki nem törődött, a hatóságok sem tettek ellene semmit.
A 90-es évek elején a Dunakeszi Tanács VB kezelésében lévő terület a Dunamenti Szövetkezettől a Dunakeszi Önkormányzat tulajdonába került ingyenesen, aki a külterületi legelőket, amelyen a hétvégi házak létesültek, névleges összegekért eladta osztatlan közös tulajdonként a hétvégi házak tulajdonosainak, a földhivatali nyilvántartásban a hétvégi házakat gazdasági épületként feltüntetve.
Ettől kezdve a tőzegbányák környéke “aranybányává” vált. A fillérekért megvásárolt ingatlanokat sokszoros áron eladták a tulajdonosaik, főként budapesti horgászoknak. Nem kellett tehát mást csinálni, mint bátran engedély nélkül építkezni idegen ingatlanon, majd ügyesen kijárni az Önkormányzatnál, hogy a kialakult helyzet rendezése érdekében adják el olcsón a területeket a hétvégi házak tulajdonosainak.
1999-ben Kertész Károly a horgász egyesület nevében együttműködési megállapodást kötött a Dunakeszi Önkormányzattal, amelyben kötelezettséget vállalt arra, hogy a bevásárló központ létesítését és fejlesztését, valamint a bevásárló központhoz vezető út megépítését a horgászok támogatják. Ezen megállapodás aláírásáért súlyos milliókat adott a bevesárló központ, amelynek felhasználását homály fedi.
Kertész Károly hétvégi háza közvetlenül azon szomszédos ingatlan mellett helyezkedik el, amelyen a bevásárló központhoz vezető út megépítését tervezték, ezért a megállapodás aláírásakor azt a megoldást fogadta el a lehetséges változatok közül, amely nem a saját hétvégi háza közelében, az amúgy is útként szolgáló területen haladt volna, hanem a hétvégi házától legtávolabb eső részen, a most általa lápként definiált területből jelentős részt felhasználva került kialakításra. Érdekes módon akkor fel sem merült benne a láp védelmének gondolata.
Kertész Károly feltehetőleg tudta, hogy az útnak ezen a nyomvonalon történő megépítésével a szomszédos terület vízelvezetése a Mogyoród patak felé megszűnik, így a tőzeg tavakkal közös vízháztartás folytán a horgász tavak vízszintje meg fog emelkedni. Óvatosságból azonban Csáky Péterrel a DINPI képviselőjével 2000-ben előírattatta az útépítés engedélyeztetési eljárása során, hogy a létesítendő új út és a tőzeg tavak közötti szomszédos terület vizét nem lehet elvezetni.
Más módon is gondoskodott Kertész Károly a tőzeg tavak vízszintjének megemeléséről. A tőzeg tavak mellett lévő 24 hektáros bányatóból egy szivornyán keresztül folyamatosan átvezetteti a vizet a tőzegbánya tavakba, ezáltal a tőzeg tavak vízszintjét majdnem a talaj szintjéig megemelte, egyúttal a talaj közös vízháztartása folytán a 322-es út és a tőzeg tavak között lévő területet elárasztotta.
Közben egyik horgásztársa útján aki a Dunakeszi Önkormányzatnál képviselő, kiügyeskedte az Önkormányzat költségén a hétvégi házak elektromos energiával és vízzel való ellátását.
Kertész Károly semmit nem bízott a véletlenre.
Tekintettel arra, hogy mint horgásztársasági elnök a horgásztársaság nevében megállapodást írt alá a polgármesteri hivatallal, azt nem akarta a horgásztársaság nevében megszegni, ezért 100.000,- Ft-os induló vagyonnal 2003-ban létrehozatta a Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítványt, amelynek ugyancsak ő lett a kuratóriumi elnöke, ezzel megteremtette a lehetőségét az új szervezettel bármilyen korábbi kötelezettség vállalásával ellentétes támadásainak.
Kertész Károly minden hatóságot gátlástalanul félre vezetett és beadványaiban szemen szedett hazugságokat terjesztett elő. Letagadta a vízpótlást a tőzeg tavakban, személyes érdekeltségét úgy állította be, mintha 1200 ember aggódna egy általa mesterségesen elárasztatott terület sorsáért. Ennek ellenére az általa szervezett demonstráción csak kb. 40 ember jelent meg, beleértve a beszervezett tíz polgári szervezet megjelent képviselőit, a kiváncsiskodókat és a riportereket is.
Kertész Károly nem a környezeti értékek sorsáért aggódik, hanem esetleg amiatt, hogy ha a szomszédos területen fejlesztések történnek, nem lenne tovább lehetősége az általa láthatatlan lápnak titulált területen engedély nélkül a gépkocsijával parkolni, tüzelő anyagát elhelyezni az utca soron lévő horgász társaival együtt.
Tekintettel arra, hogy Kertész Károly a horgász egyesület nevében együttműködést kötött 1999-ben a Dunakeszi Önkormányzattal a bevásárló központhoz vezető út megépítésének támogatására, 2005-ben a Levegő Munkacsoport által az úton történő forgalom lezárása érdekében indított perben az egyezség megkötésekor a Levegő Munkacsoporttal együttműködve már úgy szerepelt, mint a Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítvány elnöke. A forgalom lezárása érdekében is megcsinálták a nagy “cécót” azután békésen megállapodtak, természetesen nem ingyen.
Kertész Károly jól kitervelte, hogy a horgásztavak melletti területet mesterségesen elárasztják, a vizenyős területre majd ráfogják, hogy láp, erre úgy is könnyen “vevők” a környezetvédők. Arra nem számított viszont, hogy lesz egy tapasztalt szakértő, aki nem ül föl nekik, hanem megvizsgálja a terület mesterséges elárasztás előtti állapotát és a talaj összetételét.
Igaz az a közmondás, hogy “Az kiabál akinek a háza ég”. Miután Kertész Károly manőverein a hatóságok átláttak, most a legdurvább támadásra szánta el magát.
Remélem mások számomra sem hiteles annak a Kertész Károlynak a természeti értékek védelme érdekében tett felhívása, aki az egyik legnagyobb környezetromboló egyesület elnöke, és a - tájékozatlanok részére - szalonképesnek tűnő Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítvány képviselőjeként követeli a felelősök bíróság elé állítását.
Felfoghatatlan az, honnan veszik a bátorságot a gátlástalan környezetrombolók - önös érdekük érvényesítése céljából - egy elismert szakértő megrágalmazásához.
Kertész Károly gátlástalanságán eddigi tevékenysége ismeretében ugyan nem kellene csodálkoznunk, azonban ugyanakkor úgy gondolom dr. Kriska Györgynek egyetemi oktató létére józanabbnak, megfontoltabbnak kellene lennie. Sarkadi Mártont a harmadik aláírót nem ismerem, azonban nem hiszem, hogy fontos lenne egy ilyen levelet aláíró embert megismernem.
Végezetül néhány szót a hatóságokról:
Megismerkedve a valós történettel megrendült a bizalmam a magyar környezetvédelmi hatóságokban. Az alábbi kérdések fogalmazódtak meg bennem, amelyek valóban kivizsgálást igényelnek és jó lenne megtudni a válaszokat.
A kérdések a következők:
· A hatóságok hogyan hunyhattak szemet a Dunakeszi tőzegtavak környékén történt súlyos környezetkárosítás felett és miért szabotálták el mindezidáig a tőzegtavak környezetének védetté nyilvánítását annak ellenére, hogy a DINPI a lápterület megállapításának fontossági sorrendjében az elsők között jelölte meg a tőzegtavak környezetének lápkénti védetté nyilvánítását?
· A DINPI képviselője Csáky Péter vajon miért működött ilyen szorosan együtt Kertész Károllyal a horgászegyesület érdekének képviseletében?
· A DINPI képviselője miért tiltotta meg a tőzegtavak melletti terület vízelvezetését?
· Hogyan engedhetik meg a hatóságok, hogy a horgászegyesület tagjai által használt fél ezernél is több hétvégi háznak ne legyen szennyvíz hálózata, csapadékvízelvezetése így a környezetet súlyosan károsítsák és az ivóvíz készletet veszélyeztessék?
· Miért engedik meg a hatóságok, hogy a tőzegtavakba telepített halállományt folyamatosan tápokkal és konyhai hulladékokkal etessék, felborítva ezzel az élővizek természetes folyamatát?
· Hogyan fogadhatták el ügyfélként a környezetvédelmi hatósági eljárásban a környék legnagyobb környezetszennyező egyesületét?
· Miért nem vizsgálták meg a hatóságok a benyújtott panaszok ellenére a terület mesterséges elárasztását, a vízelvezetés megszüntetését, a terület vízháztartásába való durva beavatkozást?
Ezt a blogot azért hoztam létre, mert szükségesnek tartom, hogy a dunakeszi lakosok ne csak a valótlanságokon alapuló, hangulatkeltő hőbörgést ismerjék meg, hanem a reális zöldek véleményét is.
